PÁTYI SZÉKELY KÖR

Krónika

Az 1989-es rendszerváltás után egészen 1992-ig a magyarok jóval nagyobb számban hagyták el Erdélyt, mint a

románok, az arány azonban mára megfordult, így elképzelhető, hogy a magyarság képes megtartani 2002-es

számarányát – mondta Horváth István a Szacsvay Akadémiáján.

A huszadik század Európájára végig jellemző volt az etnikai indíttatású migráció – derült ki Horváth István

egyetemi docens, a kolozsvári kisebbségkutató intézet elnökének pénteki előadásából, amelyet a Bihar megyei

RMDSZ-szervezet Szacsvay Akadémiáján tartott meg. A nemzetiségi szempontok által motivált kivándorlásnak

leggyakrabban, de nem minden esetben a kényszer az oka.

Az egyes országokban kisebbségben élő emberek egyebek közt a határmódosítások idején kénytelenek máshová –

legtöbbször az anyaországba – vándorolni, de az elmúlt század európai történelmének gyakori jelensége volt a

deportálás is. Európa múlt évszázadbeli történetében nagyjából 60 millióra tehető azoknak a száma, akik etnikai

okok miatt hagyták el hazájukat, mondta a szakember. A 20. században először az első világháborút követő határújrarajzolások

miatt mozdultak el lakhelyükről, saját elhatározásból, avagy kényszerből. Ebben az időszakban

telepítették ki tömegesen a krími tatárokat is hazájukból. 1945 és a kommunista rendszerek stabilizálódása között

is tömegek vándoroltak el otthonukból. Ekkor történt például a magyar–szlovák „népességcsere”, amely a

számarányok miatt inkább a magyarok Felvidékről való kitelepítését jelentette.

A drámai helyzetek mellett azonban egyéb okok is közrejátszanak az etnikai migrációban, véli Horváth. A

kisebbségben élő számára például gyakran több lehetőség adódik a migrációra, ha saját anyaországáról van szó. A

nyolcvanas években a romániai magyarokra épp ez volt a jellemző, ami a Magyarországra való kivándorlást illeti.

Az is előfordul, hogy az elvándorlással az anyaország, illetve az odaköltöző is jól jár: ez volt a helyzet a romániai

németekkel is, akik Romániának a Németországgal kötött 1977-es szerződés alapján fejpénzért költözhettek

„haza”. Romániában egyébként nyíltan bevallott célkitűzés volt az egységes nemzetállam kialakítása már a 40-es

évek óta.

A stratégiába tartozott az Észak-Erdély Magyarországhoz csatolásakor keletkezett román–magyar megegyezés,

amelynek következményeképpen 160 ezer magyar költözött délről északra, és 200 ezer román északról délre – ez a

tény jócskán hozzájárult a dél-erdélyi régió elszórványosodásához is. Az 1989-es rendszerváltás után egészen

1992-ig a magyarok jóval nagyobb számban hagyták el Erdélyt, mint a románok, az arány azonban mára

megfordult, így elképzelhető, hogy a magyarság képes megtartani 2002-es számarányát, zárta előadását Horváth

István.

A szövetségi elnök elmondta, az elmúlt 20 év egyik legjelentősebb infrastrukturális beruházása Székelyföldön a 12-es számú országút teljes felújítása. A Kovászna megyei Kököstől induló országút 220 kilométer hosszúságú, átszeli a Székelyföldet, és Szászrégennél ér véget. A beruházás értéke meghaladja a 200 millió eurót és a legjelentősebb fejlesztés a térségben.

„Az elmúlt évek székelyföldi hétköznapjai nem voltak eseménytelenek. A szemünk láttára, napról napra épül ki a székelyföldi autonómiát megalapozó jogi-gazdasági rendszer a helyi és megyei önkormányzatok, valamint a Bukarestben dolgozó RMDSZ-es tisztségviselők közreműködésével. Az elmúlt években a kórházak és a tanintézmények is helyi irányítás alá kerültek, napról napra fejlődik a székelyföldi infrastruktúra, az élen járunk kultúránk, hagyományaink ápolásában, megújulnak iskoláink, kultúrházaink, felújítjuk templomainkat, műemlék épületeinket, támogatjuk a gazdák önszerveződését, a székely termékek pedig egyre népszerűbbek és egyre nagyobb piacuk van országhatárokon belül és kívül. A gazdasági statisztikákból azonban az látszik, hogy Székelyföld olyan térsége Romániának, amely keresi a boldogulását, amely nem hagyja el magát” – sorolta az elmúlt évek megvalósításait Kelemen Hunor.

Kelemen Hunor hozzátette, az RMDSZ-nek az önkormányzatokban van a legnagyobb ereje, mint mondta, „az önkormányzatiság elvének érvényesítését az RMDSZ már a ’90-es évek elejétől kezdődően felvállalta, ez máig a szövetség prioritása. Ennek eredményeként az elmúlt 21 évben a székelyföldi önkormányzatok megerősödtek és megőrizték a többséget”.